A sivár szavak világa

Nem értem az embereket. Hallom amit mondanak, látom amit cselekednek, de a szándékukat rendre félreértelmezem. Túlsúlyos állapotban hever a lelkem. Magába szívta a koszt, amelyet a hömpölygő szóáradat hozott magával. Kételkedem a józan ész hatalmában, az érzésektől mentes játszmákban.
részletek

Anyák lazán: Mobil a hálószobában?

Manapság amikor egy láthatatlan mágnesként hozzánk nőve éljünk életünket a telefonunkkal, az intimitás milyen fokáig megyünk el? Velünk van a hálószobában is? Vagy ez van hálószoba helyett?
részletek

Amikor megtalálod a társad

Vajon tényleg létezik az igazi társ? Csak egyetlen igazi társ létezik? Egyszer majd eljön fehér lovon vágtatva és bekopog? Vagy egyszer csak ott áll előttünk és az a cipellő, csakis rá fog illeni? Szüksége van a segítségünkre, hogy megtaláljon vagy ez elrendeltetett? És mennyire igaz az az elmélet, hogy manapság félünk az intimitástól?
részletek

Alárendelve egy kapcsolatban

Egy ideális kapcsolatban megszűnik a „te” meg „én”, és „mi” válik belőlünk. A hosszan tartó, jóban, rosszban egyaránt kiállunk egymásért „mi”. Egymás részeivé, szokásaivá és életévé válunk. Ennek jó dolognak kellene lennie, ahogy két ember kapcsolódik egymáshoz, egymásért élnek és együtt alkotnak újra valamit.
részletek

Csak még egy esélyt

Nem tudom, miért népszerű mostanában az a felfogás, hogy akinek egyszer kellettünk, annak mindig fogunk. Hogy hiába lökjük el magunktól, mintha csak egy tekegolyó lenne, mindig lesz még egy utolsó utáni esélyünk arra, hogy visszakússzunk hozzá.
részletek

Minden nap vagy csak néha napján

Minden nap sminkelem magam – bár nem kell valami nagy sminkre gondolni. Nem takarja el az arcom, nem rejti el az igaz részeim, de kiemeli az előnyöseket. Elégedett vagyok magammal kencefice nélkül is, ugyanakkor szeretem kihozni magamból a legtöbbet, akár hétköznapokon, akár különleges alkalomadtán. Ugyanez igaz az öltözködésre, minden külső dologra.
részletek

Aki szeret, az jelen van

Mit az, hogy jelenlét? Az, hogy jelen vagy az életemben. Nem fizikai jelenlétre gondolok, és nem arra, hogy a lelkünk már régen nem kapcsolódik, de te mégis maradsz, mert gyáva vagy borítani, a testedet elhordani a közös életterünkből. Ez nem jelenlét. Ez csak kényszer, opció, jelenleg nincs jobb nálam. Ezért járkálsz lábujjhegyen a kiüresedett kapcsolatunk csendjében, nem vagy jelen, csak úgy viselkedsz.
részletek

Miért vonzunk be bizonyos férfiakat vagy nőket az életünkbe?

Te is észrevetted, hogy a kapcsolataid mintha folyton ismétlődnének, csak a szereplők változnak benne, de a probléma valahogy mindig ugyan az? Ugye elgondolkodtál már azon, hogy ez nem csupán a véletlen játéka, mert valóban nem.
részletek

Köszönöm, hogy összetörted a szívem, mert így erősebb lettem, mint valaha voltam

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer eljön majd az a nap, amikor végre kimondom, hogy köszönöm neked. Soha nem gondoltam, hogy elég erős vagyok ahhoz, hogy túléljem azt a káoszt, amit az életemben okoztál. Akkoriban azt gondoltam, hogy annyira mélyen bent ragadtam a soha véget nem érő nyomorúságban, hogy soha többé nem talál rám a boldogság.
részletek

Két kézzel szorítani – mégis elengedni

Úgy útra kelni, hogy szeretet van, kötődés van, kapcsolat van, leírhatatlan. Mert még eszed ágában sincs elengedni, mert még túl kedves a szívednek, számodra: igaz, rég nem válik javadra. Így mintha betonba lenne temetve a lábad, emeled előre, lépésre szánva magad, miközben szorul a szíved, nehéz a lelked.
részletek

Nem menthetsz meg mindenkit

Azt gondoljuk, úgy érezzük, hogy nekünk majd sikerül, és mi leszünk a kivétel. Sokszor tényleg ezen múlik, sokszor tényleg ez az a plusz, ami végül változást generál. Megmentenénk a családunk, a barátunk, a szerelmünk, mert hisszük, hogy ránk másképpen reagálnak majd, hogy mi leszünk a megoldás, illetve a megoldáshoz vezető út. De nem menthetünk meg mindenkit. Főleg olyasvalakiket nem, akik valójában nem is szeretnék, hogy megmentsék őket.
részletek

Nem menthetsz meg mindenkit

Azt gondoljuk, úgy érezzük, hogy nekünk majd sikerül, és mi leszünk a kivétel. Sokszor tényleg ezen múlik, sokszor tényleg ez az a plusz, ami végül változást generál. Megmentenénk a családunk, a barátunk, a szerelmünk, mert hisszük, hogy ránk másképpen reagálnak majd, hogy mi leszünk a megoldás, illetve a megoldáshoz vezető út. De nem menthetünk meg mindenkit. Főleg olyasvalakiket nem, akik valójában nem is szeretnék, hogy megmentsék őket.
részletek

Csak még egy esélyt

Nem tudom, miért népszerű mostanában az a felfogás, hogy akinek egyszer kellettünk, annak mindig fogunk. Hogy hiába lökjük el magunktól, mintha csak egy tekegolyó lenne, mindig lesz még egy utolsó utáni esélyünk arra, hogy visszakússzunk hozzá.
részletek

Minden nap vagy csak néha napján

Minden nap sminkelem magam – bár nem kell valami nagy sminkre gondolni. Nem takarja el az arcom, nem rejti el az igaz részeim, de kiemeli az előnyöseket. Elégedett vagyok magammal kencefice nélkül is, ugyanakkor szeretem kihozni magamból a legtöbbet, akár hétköznapokon, akár különleges alkalomadtán. Ugyanez igaz az öltözködésre, minden külső dologra.
részletek

Aki szeret, az jelen van

Mit az, hogy jelenlét? Az, hogy jelen vagy az életemben. Nem fizikai jelenlétre gondolok, és nem arra, hogy a lelkünk már régen nem kapcsolódik, de te mégis maradsz, mert gyáva vagy borítani, a testedet elhordani a közös életterünkből. Ez nem jelenlét. Ez csak kényszer, opció, jelenleg nincs jobb nálam. Ezért járkálsz lábujjhegyen a kiüresedett kapcsolatunk csendjében, nem vagy jelen, csak úgy viselkedsz.
részletek